Method világbajnokságon jártam
A múlt héten életre szóló élményben volt részem: részt vehettem a portugáliai Method világbajnokságon – először az életemben, versenyzőként. Olyan mérföldkőhöz érkeztem, amelyért hosszú éveken át dolgoztam, álmodoztam és küzdöttem.
Szeretném szívből megköszönni Polyák Csabának és Novák Jánosnak, hogy hittek bennem, és lehetőséget adtak arra, hogy versenyzőként képviselhessem Magyarországot ezen a nemzetközi versenyen.
A kiutazás sem volt egyszerű – Amszterdamban átszállva értük el a verseny helyszínét, és még aznap este meg kellett beszélnünk az első edzés taktikai részleteit, hogy egyetlen nap se vesszen kárba. Az első tréning kulcsfontosságú volt: szerencsére remekül sikerült, és sok minden kirajzolódott előttünk, ami meghatározta a hét további felkészülését.
A verseny végletekig kiélezett volt: mindössze 4 ponttal maradtunk le az aranyéremről. De ebben a rendkívül erős mezőnyben úgy gondolom, az ezüst is aranyként fénylik, és méltó jutalma az egész csapat munkájának.
Ezúton is szeretném kiemelni a háttéremberek áldozatos és megfeszített munkáját. Nélkülük ez az eredmény nem születhetett volna meg – levették a terhet a vállunkról, támogattak mindenben, amire csak szükségünk volt. Ez a siker közös.
Külön gratulálok Szabó Bencének, aki egyéniben világbajnoki címet szerzett. Egy igazi klasszis horgász, aki technikailag és mentálisan is példaértékű. Brutális előnnyel vezeti az összetett ranglistát, és számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy vele egy csapatban versenyezhettem. Tanulhattam tőle, és felnézhetek rá – ami nagyon sokat jelent számomra.
Természetesen nem mehetek el szó nélkül a családom mellett. Az, hogy eddig eljuthattam, nagyrészt nekik köszönhető. Olyan biztos hátteret adtak nekem, amire bátran építhettem. Minden körülményt megteremtettek ahhoz, hogy én csak a horgászatra koncentráljak. Ez nem adatik meg mindenkinek – tudom, milyen szerencsés vagyok, és mérhetetlenül hálás vagyok nekik.
Ez a világbajnokság egy óriási cél volt számomra, amit most valóra váltottam. És most, hogy ezt elértem, újabb célt tűztem ki magam elé, ami új lendületet ad, új motivációval tölt el. Hogy mi ez a cél? Egyelőre maradjon titok…
Péternek, az én „kis” háttéremberemnek – bár a „kis” szó itt csupán szeretetteljes jelző, mert amit tett értem, az óriási. A közös pecák, a tanácsai, a sok évnyi támogatása nélkül biztosan nem jutottam volna el idáig. Egész héten segített, hajnalig főzte nekünk a kukoricát, figyelte a verseny minden mozzanatát, sokszor jobban izgult, mint én magam. Tudtam, hogy minden pillanatban mögöttem áll, és segít. Folyamatosan informált a szektor állásáról , motivált, és olyan tanácsokat adott, amelyek a legkritikusabb helyzetekben is helytállást biztosítottak számomra.
Köszönöm neked ezt a világbajnokságot, Peti – nélküled nem sikerült volna.