A tegnap esti gálavacsorán nemcsak a Timármixes 6. helyen végzett együttese arcán láthattunk boldog vonásokat.

Nyilván kinek-kinek több oka volt a mosolyra, de senkinek sem kevés. Bármelyik csapatot is kérdezed a 25-ből rendben találták a rendezést, elbűvölőnek a környéket, jól horgászhatónak a pályát, és varázslatosnak a halakat. Ahol a versenyzők mögött olyan világnagységok „sétálgatnak”, mint az olasz Gabba, a francia Desque, az angol Scotthorne, vagy éppen a mi Walter Tamásunk számlálhatatlan világbajnoki éremmel, ott a horgászsport ünnepe zajlik. Ennek az ünnepnek volt részese csapatunk, és büszkén érkezhetünk haza. Az igen sikeres első nap utáni éremvárást ugyan átrajzolta a második versenynap, de a világ legjobb, hatalmas anyagi erőforrásokkal és nagytudású horgászokkal teli csapatai között dobogóesélyesnek lenni, és nem a macskaasztalnál várni a falatokat, az joggal teszi büszkévé a Timármixes együttest. Ez nekünk nagy dolog! Öt horgászunk, Csoregi, Hamar, Kisjuhász és a Timár fivérek mellett az első nap után szükségképpen tartaléksorban maradó Horváth Laci is kivette részét a háttérmunkából. A fiúk mögött Varga Dániek kapitány, Szüts Imre másodkaoitány, meg a többiek, Eichardt László, Bakos Hunor, és Timár Dóra segítsége járult a sikerhez, mindegyiküknek kijár a gratuláció. És ne feledkezzünk meg az angol masters válogatott szövetségi kapitányának Joe Roberts-nak az önzetlen és igen hasznos segítségéről, aki tanácsaival fontos részt vállalt a taktikánk kidolgozásában. A szurkolás, és a folymatos bíztatás is sokat segített. Tudtuk, hogy a többezres Timármixes család mellett is nagyon sokan buzdítják a magyar együtteseket. A Walterlandosok 7. helye is fontos része a hazai horgászsport sikereinek.

Akkor mégis, miért nem mi álltunk dobogón - vetődik föl magyaros fanyalgással, és teljesen jogosan is a kérdés?

Nos a legvalószínűbb magyarázat, hogy az első napi második pozíciót hozó módszereinken, taktikánkon nem láttuk sem szükségét sem értelmét változtatni. A két - három hellyel de mindössze 4 pontnyi hátránnyal még mögöttünk álló olasz és fracia csapatok hajrájában már benne volt a felismerés- a zárónapra kevesebb lesz az apró bodorka, megéri inkább a hibridekre koncentrálni. A dévérek és bodorkák egyidőbeli ívásának keverékhalai izmosabbak, súlyosabbak voltak, mint a kistermetű ősök. A kilós dévérek csupán mutatóba fordultak elő, de a hibridek a szektorok élére repítették a célzottan, tudatosan rájuk összpontosítókat. Csak két példa: a tegnapi D szektorgyőztes olasz 108 db halat fogott, Timár Dani a 12. helyen végzett 142 db. hallal. Vagy a B szektorban a francia győztes 136 db 1 pont, Hamar Feri 135 db 8,5 pont. De nem folyztatnánk, a bizonyítvány így is szép aligha kell magyarázni. Gratuláljunk a győztes csapatnak az olasz Lenza Emiliana Tubertini együttesének , a második helyzett francia Team Sensas 28 csapatnak és a bronzérmes holland HSV de Karper Voeerendaal horgászainak! Sok élménnyel, sok örömteli perc emlékével búcsúzunk Írországtól! És persze: Hajrá Timármix!