Tavaszi idill – szélcsenddel fűszerezve
A 2026-os szezont végre nem csak a naptárban, hanem a vízparton is megnyithattam. Az idei első komolyabb horgászatom helyszíne a Tiszakécske melletti III-as holtág volt – és őszintén szólva már annyira vártam ezt a napot, hogy az előző éjszaka – szokás szerint – alig aludtam valamit.
Félálmomban görbülő spicceket láttam, és jókora pontyokat, aztán felriadva az órára néztem, hajnali fél kettő…még nincs itt az idő az indulásra, de nemsokára. Visszaerőltettem magam a spiccekhez, aztán elmormoltam magamban, remélem nemsokára élőben is átélhetem a gyönyörű pillanatot….kapás van!
Aki horgászik, tudja: vannak napok, amikor minden összeáll. Gyönyörű tavaszi idő, szinte teljes szélcsend, nyugodt víztükör – az a fajta reggel, amikor az ember már a kipakolás közben érzi, hogy ma történni fog valami.
Ez volt az első éles bevetése az új versenyládámnak is. Természetesen az idei újdonságokat sem hagyhattam otthon: a Timár Mix 2026-os fejlesztései is ott sorakoztak a felszerelés mellett, bevetésre készen. Szerintem ők is várták, hogy berepülhessenek a vízfelszín alá.
Champion Wafter – főszerepben a Hot Mango
Különös hangsúlyt fektettem az új Champion Wafterek tesztelésére. Ezen belül is a Hot Mango ízesítés kapta a főszerepet.
A végeredmény magáért beszél: 28 darab ponty, 1 dévérkeszeg, 1 karikakeszeg, 4 kárász.
Mondhatjuk, hogy a Hot Mango nemcsak egzotikus hangzású, hanem hatékony is. A pontyok konkrétan sorban álltak érte. Ami még működött – eper, hal, máj és roppanás.
A Champion Wafter mellett szépen muzsikált a Magic Cube eper ízesítésben is. Az eper klasszikus választás, de vannak napok, amikor a retro ízek viszik a prímet – most pontosan ilyen volt.
Etetés terén a Crushed Mix natúr változatát használtam, ami roppantott halas pelletekből álló csalogatóanyag. Ez adta meg azt az alapot, ami folyamatosan ott tartotta a halakat az etetésen. Ehhez társult még a Hal-Máj ízesítésű pellet mix, ami egy karakteresebb, markánsabb aromavilágot hozott a képbe. A kombináció működött. Nem kellett unatkozni, az biztos.
A nap végére az a bizonyos élménypeca alakult ki. Kellemesen elfáradtam, de teli vigyorral vezettem, hiába a két órás menetidő, ez az a fáradtság, amit az ember mosolyogva visz haza.
A III-as holtág nemcsak egy jó horgászvíz, hanem komoly versenyhelyszín is. Itt rendezik majd a selejtezőt is – sajnos idén a ranglistán a 43. helyen zártam, így épphogy lecsúsztam a középdöntőről, ahová az első 40 jut be. Mondhatnánk, hogy három hal hiányzott… vagy három jobb döntés. A cél adott: jövőre nem a 43. helyen akarok állni a ranglistán, és nem nagyobb számot képzeltem el.
Köszönöm a nagyvonalú támogatást a Timár Mix cégnek, egy jól ismert klasszikussal pedig zárom a soraimat (és előre elnézést kérek a győri ultráktól): „bennünk a vér, piros-fehér”.
