Bolós torpedók

Esztergomból csónakkal közelítettük meg a kiszemelt pályát. Egy kanyar mögött kötöttünk ki, ahol a parti fák megfogták az erős szelet. A sóderes, homokos partról izgatottan figyeltük a vizet, nem késlekedtünk, azonnal megszereltük a bolókat, miután rövid időn belül két halfordulást is láttunk a törés szélénél. Tudtuk, jó helyen vagyunk.

A folyóvízi horgászatnál kiemelten fontos az etetőanyag állaga, tapadása, súlya. Ennek megfelelően az „illatozó” sajtos keverékhez nehezítő anyagként sódert adtunk, ami a gombócainkat megfelelő gyorsasággal juttatta le a fenékre  az erős sodrás ellenére. A paducok kedvéért a keverékhez kevés áztatott kenyér is került, kevés sajtos folyadék, aroma társaságában.  A többszöri vizezés és pihentetés után – hogy a szemcséknek legyen idejük kellően megszívni magukat – átnyomtuk egy folyóvízi törőszitán. Akárcsak a folyóvízi földet, amit felbontás után szintén áttörtünk. Mivel ez „kéznedves” volt, már nem igényelt utólagos vizezést, így a kajához keverve nem szívta ki abból a nedvességet. Az így előkészített etetőnkből gyúrt gombócokba némi fojtott csontkukac is került, ezzel vált teljessé a mai márnamenü.

A reggeli csendet megtörve alapozásként 6 kétkezes gombóc csobbant – kisebb bombaként – a Dunába. Bazsi még a szerelékével matatott, amikor Szabolcs már bevágott, és halat fárasztott. Nem is rosszat. A Maver bolognai botja szépen bólogatott, a fék is meg-megnyikkant, harcos volt az ellenfél. A szákolásnál derült ki, bő másfeles domi a hivatlan vendég. A gyönyörű, egészséges, hibátlan pikkelyű jószág – a gyors horogszabadítást követően –  visszaengedve pillanatok alatt eltűnt a mélyben. Nem rossz kezdés. 

A folytatás sem volt gyengébb: öt uszatásból öt hal.

Előbb egy kilós jász, majd  két leánykoncér következett, amiből nagyon sok él a környéken Balázs szerint. Természetesen a védett halakra még jobban vigyáztunk a szákolás-horogszabadítás során. Aztán egy vésettajkú, majd egy márna tette tiszteletét ideiglenesen a merítőhálóban. 

Ezután egyeduralkodó lett a fogott halak között ez a faj, a horgászat hátralévő idejében már csak a márnák jöttek. De nem bántuk, nagy élvezet volt a hetes bolognai botokkal a fárasztás. Az erős sodrásban felfelé induló márnák keményen megdolgoztatták a felszereléseinket. Néha a kis méretű peremfutó orsó féke is megszólalt. A 20-as főzsinór a 14-es előkével adta szerelékünk lelkét, rajta a répa formájú úszóval ideális választás volt a folyóvízi úsztatáshoz. Az izmos szájú élő torpedókhoz 10-es méretű, erős horgot választottunk, hogy elférjen rajta a csonticsokor. A visszatartott szerelék súlyozását Szabolcs egy csepp alakú főólomból, alatta 5 cm-re egy 4-es, ettől pedig 30 cm-re egy 6-os sörétből alakította ki. Az előke 30 cm hosszú volt és az osztott súlyozás ellenére sem gubancolódott. A visszatartott szereléknél fontos, hogy kontroll alatt vezessük úszónkat a sodrásban, így a csali minden esetben megelőzi a folyásban az úszót. A főólom alatti sörétre mértünk eresztéket, az alsó jelző sodródik a fenéken, vagy éppen érinti azt, így a horgon felkínált csalinkat a megfelelő helyzetben és a kívánt mélységben tudjuk tartani.  A márna fenéken keresi táplálékát, ezért ez, illetve az alsó néhány centiméter a célmélységünk. Izmos szájához erős horog a megfelelő választás. A fekete színű 10–12-es méretű TM Team Series All In elbírja a nagyobb csalit, vékony húsához képest igen erős horogtípus, kíválóan alkalmas a bajszos tengeralattjárók horgászatához. 

A nap délutáni részében még egy kondér kaját kevertünk, mert elfogyott az első adag. Ha nem etettünk folyamatosan, vagy kisebb sorozatokkal, a kapások ritkultak, igény volt rá, hogy pótoljuk a gombócokat. Az újabb csobbanások után perceken belül visszaállt a rend, egymást követték a kapások és fárasztások.

Márnából bő 4 kiló környékén volt a legnagyobb kifogott példány súlya ezen a napon, míg jászból, paducból, koncérból kiló felett,  domolykóból – egyedüli példányként – egy másfeles.

Adakozó kedvében volt az „Öreg”. Rendkivül jót pecáztunk, eredményes napot zártunk.

A változatos halfauna, a szép idő, a jó kaja és nem utolsó sorban a jó társaság tette emlékezetessé ezt a késő őszi dunai pecát.

Feszes zsinórt, görbe botot, jó horgászatot!